ғuсқілg яοcқзя 2.rész

Egy elhagyott klubházféleség látványa tárult elé. A ház elött nők áltak akik kényeztették a férfiak nemi szervét vagy szájukkal vagy tesükkel. Alíz már a látványtól is rosszul lett. A taxis kilökte a taxiból és távozás elött még annyit nyögött oda neki: - Ne félj otthon fogod érezni közöttük magadat!- aztán elhajtott sárga taxijával. A lány meg ott állt baseballsapkával és alig hitte el hogy alig 2 napja még otthon a medencénél itta a hűsítő ásványvizet. Visszagondolt és ezerszer jobban érezte magát otthon mint ebben a patkányfészekben. Mindenki jobban érezte volna magát az ő helyében.
Basszadmeg. Még egy ilyen szar hely. Hogy a rohadt életbe jutok el innen?
Odament hozzá egy kopaszodó barna hajú férfi akin bőr nadrág és bőr dzseki volt. Alíz belegondolt milyen hülyén néz már ki, de aztán észrevette a gyönyörű égszinkék szemét. Eddig egy 50-es éveket időző szemüveg mögé rejtette ezt a csillogó szempárt. A lány alig hallotta mit beszél de eközben mélyen egymás szemébe nézek. Annyit értett:- Nem akar velem jönni?- a lány csak bólogatott és beszált egy piros kocsiba, látszólag dacia lehetett. A pasi ekkor levette bőr dzsekijét és pólóját. Testén csak pár szőrszál volt azok is mind szőke színben pompáztak. Lassan vette le nadrágját és boxerét ami takarta férfiasságát. Alíz csak akkor jött rá mire vállalkozott.
Basszad meg. Megint szopok. Szó szerint.
A férfi nem indította el a kocsit inkább átmászott a lány részére és szenvedélyes nyelves csókkal bíztatta a lányt. Alíz először megszeppent de utána visszacsókolt valami érdekes módon.
Basszd meg. Kúrva lesz így belőlem.
De különösebben nem izgatta ez a gondolat a lányt. Csak tette, amit ösztönösen kellett neki. A férfi volt fölül. Mielött elkezdték volna Alíz megkérdezte:- Mi a neved?- Hívj csak Manfrédnak.
Manfréd. Ez milyen név már?

ғuсқілg яοcқзя 1.rész

Basszad meg. Nem fogok odaérni. De hova is megyek? Ja persze. El innen. El a rohadt apámtól. Pedig egy rocksztár. Gondolom én is úgy jöttem össze hogy apám megbaszott valami kurva rajongót. De hova a francba menjek? Nem ismerek egy családtagot sem. Faszomat. De hát én gazdag vagyok…voltam.
A lány Louis Vuitton táskáját szorongatta és sétált az út szélén, a száguldó autók szele jól esett neki. Nyár volt, meleg nyár. A baseball sapka, amit hordott jól megvédte a naptól, és eltakarta arcát, ami most könnyben lábadt. Nem tudta hova megy, nem tudta merre, egész egyszerűen csak ment előre. Megállt mellette egy taxisofőr. –Hová vigyem hölgyem?- kérdezte, és közben kivillantotta fehér fogait.-De hát nekem nincs pénzem- mondta a lány és meglepődve nézett a taxisra aki még mindig mosolygott. –Nekem nem kell pénz. Nekem más kell- és széttárta lábát.
Basszus ez azt akarja tőlem. De elvihetne legalább egy kis ideig, hogy távolabb legyek.
A lány beszállt a kocsiba. - És hogy hívnak?- kérdezte a taxis, aki már cipzározta ki a nadrágját.
Úristen nem mondhatom meg neki a nevem. De akkor mi legyen?
A lány felljebb húzta a baseball sapkáját és fölemelte fejét aztán azt mondta: -Alíz.-már meg is volt a szerep amibe belebújt. Az egyik ellensége neve is ez volt. Stréber jó tanuló volt Alíz. A lány meg utálta az ilyeneket.

Szóval mentek az autóban a lány végezte a dolgát. A férfi egyre hangosabban szuszogott, míg végül a fehér nedű a lány szájában kötött ki. A lány már köpte volna ki gucci fölsőjére mikor a taxis ráordított: - Nem azért van, hogy kiköpd, nyelt csak le!- A lány nyelt egy nagyot és a savanykás íztől öklendezni kezdett.
Végülis visszaült az anyós ülésre és a baseball sapkáját orráig lehúzta. A taxis azt hitte, hogy alszik, de tévedett. A lány arcán könycseppek gördültek le. Nem szipogott csak hagyta hogy a cseppek saját életet éljenek. Hirtelen fékezéssel megállt a taxi. –Eddig tudlak vinni kislány.A lány fölnézett kipirosodott szemével és a látvány miatt ismét majdnem sírva fakadt...