ғuсқілg яοcқзя 1.rész

Basszad meg. Nem fogok odaérni. De hova is megyek? Ja persze. El innen. El a rohadt apámtól. Pedig egy rocksztár. Gondolom én is úgy jöttem össze hogy apám megbaszott valami kurva rajongót. De hova a francba menjek? Nem ismerek egy családtagot sem. Faszomat. De hát én gazdag vagyok…voltam.
A lány Louis Vuitton táskáját szorongatta és sétált az út szélén, a száguldó autók szele jól esett neki. Nyár volt, meleg nyár. A baseball sapka, amit hordott jól megvédte a naptól, és eltakarta arcát, ami most könnyben lábadt. Nem tudta hova megy, nem tudta merre, egész egyszerűen csak ment előre. Megállt mellette egy taxisofőr. –Hová vigyem hölgyem?- kérdezte, és közben kivillantotta fehér fogait.-De hát nekem nincs pénzem- mondta a lány és meglepődve nézett a taxisra aki még mindig mosolygott. –Nekem nem kell pénz. Nekem más kell- és széttárta lábát.
Basszus ez azt akarja tőlem. De elvihetne legalább egy kis ideig, hogy távolabb legyek.
A lány beszállt a kocsiba. - És hogy hívnak?- kérdezte a taxis, aki már cipzározta ki a nadrágját.
Úristen nem mondhatom meg neki a nevem. De akkor mi legyen?
A lány felljebb húzta a baseball sapkáját és fölemelte fejét aztán azt mondta: -Alíz.-már meg is volt a szerep amibe belebújt. Az egyik ellensége neve is ez volt. Stréber jó tanuló volt Alíz. A lány meg utálta az ilyeneket.

Szóval mentek az autóban a lány végezte a dolgát. A férfi egyre hangosabban szuszogott, míg végül a fehér nedű a lány szájában kötött ki. A lány már köpte volna ki gucci fölsőjére mikor a taxis ráordított: - Nem azért van, hogy kiköpd, nyelt csak le!- A lány nyelt egy nagyot és a savanykás íztől öklendezni kezdett.
Végülis visszaült az anyós ülésre és a baseball sapkáját orráig lehúzta. A taxis azt hitte, hogy alszik, de tévedett. A lány arcán könycseppek gördültek le. Nem szipogott csak hagyta hogy a cseppek saját életet éljenek. Hirtelen fékezéssel megállt a taxi. –Eddig tudlak vinni kislány.A lány fölnézett kipirosodott szemével és a látvány miatt ismét majdnem sírva fakadt...